A szajoli vonatszerencsétlenség

A magyar vasúti közlekedés történetének egyik legsúlyosabb balesete 1994. december 2-án történt Szajolban.

A Nyíregyházáról Budapest-Nyugati pályaudvarra tartó gyorsvonatnak a menetrend szerint a 2-es vágányon, egyenesen kellett volna az állomáson áthaladnia. Azonban egy korábban tolató szerelvény kerekei átállították a váltót, amely így a kitérő állású 1-es vágányra irányított át. A szerelvény körülbelül 110 kilométeres óránkénti sebességgel érkezett az állomásra, ám a vágány a váltó ezen állásában legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel lett volna járható. 

A tragédia délután, nem sokkal háromnegyed öt után következett be. A szerelvény mozdonya és első kocsija az első vágányra kitérve továbbhaladt, az utánuk kapcsolt hat vagon azonban kisiklott, és nyílegyenesen az állomás épületébe, valamint a mellette lévő szolgálati lakásokba csapódott. Két kocsi szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, az épület falazata és tetőszerkezete beomlott, majd a roncsokra zuhant. A tragédiában összesen 31 ember vesztette életét, 52-en pedig különböző fokú sérüléseket szenvedtek. Őket a két szolnoki kórház mellett a ceglédi és a karcagi intézmények fogadták. 

A tűzoltóság, a polgári védelem és a honvédség emberei éjt nappallá téve dolgoztak a sérültek kimentésén, hozzájuk a vasúttársaság munkatársai és kutyás mentőegységek is csatlakoztak. A vasútállomáson 1996-ban avatták fel azt az emlékművet, amely a katasztrófa áldozatainak állít mementót.